Többszörösen lejárt termékek, romlott húsok átmosása és újrafagyasztása. Ez már egy napi rutin feladatuk.
"Meg kell csinálnunk, azt mondta a főnök, mindent el kell adni, nem dobhatunk ki semmit." 

Sokszor nem tudjuk, mit vásárolunk meg a boltokban, mit eszünk. Könnyen lehet, hogy az élelmiszer amit megveszünk már alapból egy génmódosított, mérgekkel teli étel, ami lehet, hogy már a boltba is romlott áruként érkezik meg. Arra pedig nem is gondolunk, mennyi minden történhet egy hússal, míg ki nem kerül a boltok polcaira...
" 6 éve dolgozom egy multicég raktárában. Napi feladataim közé tartozik, hogy a már kicsit elszíneződött húsnak a szürkés - zöldes, vagy épp barnás részét levágjam, jól átmossam és újra fagyasszam. Majd másnap megint mehet ki a pultba."

Attila - nevezzük így. Szüksége van a munkára, 2 pici gyermeket nevel. Tudja, hogy amit napi szinten csinál, az elítélendő, mégis megteszi - ha nem Ő, akkor majd más. Mert kell a munka, és mindig lesz valaki, aki ezt a részét is elvégzi. Jelenleg Ő az.

" Az akciós húsokat sem a vásárló örömére találták ki. Azok általában már az újra kitett áruk, amik nem mentek el addig, és félő hogy már nagyon jönne a szaga. Fagyasztva még nem érezni, a tapasztalat pedig az, hogy aki otthon felengedés után érzi is, kidobja és morog egyet, vissza csak nagyon kevesen hozzák. Természetesen mivel tudjuk hogy sáros a fülünk, szó nélkül adjuk vissza az árát és elnézést kérünk, a vásárló pedig megnyugszik, hogy igazat adtunk neki. De ez ritka eset, az emberek annál lustábbak hogy főzés közben autóba üljenek és visszajöjjenek reklamálni." 

A boltban sétálunk Attilával, - ahol dolgozik, - és a húsokat stíröljük vele. Akciós az előre csomagolt marha darált hús...
( pontosítsunk: az a darált húsnak nevezett izé, amit a boltban árusítanak - de sok emberben több a marhaság mint ebben a kis dobozban, ugye...) 
"Jah, akciós. Egy teljes napom ráment míg kiszórtam belőlük azt ami már kezdett szürkésedni. Majd újra csomagolás és rávágtam egy új szavidejűs meg egy akciós matricát. Viszik is mint a cukrot.

Nézd meg ezt a szép csirkehúst. Hideg vízzel átmostam, a ronda részét kinyestem majd lefagyasztottam. Pont olyan mint újkorában, csak éppen romlott már szegény. De a főnök szerint jó lesz az még, ahogy Ő mondja, had' vigye a paraszt.

A paraszt. Szóval ezek volnánk mi, több millió magyar éhes ember. 

"De itt a friss húspult. Ez a legjobb, itt még szavidőt sem kell gyártani. Persze, vannak friss áruk is, de közöttük teljesen jól elvegyülnek a régebbi szarok is. Aki mondjuk kér egy kiló csirkecombot, annak fel sem tűnik, ha az egyik mondjuk kicsit nyesettebb vagy szagosabb,mint a másik. 
Szar érzés, nem mondom hogy nem az, de meg kell csinálni, nem dobhatunk ki árut, ez az utasítás, ezt csináljuk. De vannak olyan termékek amiken látjuk, hogy már alapból átcímkézve kerülnek hozzánk vagy romlottan, főleg ha forgalmazó cégtől kapjuk az árut, ott van hogy a cucc eleve büdös, vagy látszik hogy valami baja van. És most nemcsak a húsról beszélek."

És valóban nem. Sok gyomorforgató kaja-sztorit hallgattunk már, de valószínűleg még nem eleget, hiszen a kíváncsiságunk tovább visz minket: egy élelmiszer-forgalmazó cég raktárába, akik a boltokba szállítják a megrendelt árukat. Attila szerint már onnan elég kétes áruk érkeznek. Mi pedig megnézzük. És innen folytatjuk.

Aki pedig esetleg még nem tudja, mit tehetünk mi, 21. század emberei ( vagy akkor most parasztjai?) :
// Igen, újra és újra ismételjük, ha valaki még nem ismerne minket és nem tudná :) //
Legyőzzük az időhiányunkat, a lustaságunkat, és meglátogatjuk a szomszéd falu termelőit, vagy a piacon Kati nénit, aki megtudja nekünk mutatni hogy Ő bizony őstermelő, kisgazda, hivatásos tyúkanyó vagy hivatalos marhatenyésztő. És a saját áruját árulja, ami nemcsak olcsóbb, de természetesen mindensz@rtól-mentes is. Ennyit igazán megtehetünk magunkért, a családért és az egészségért. Meg amúgy is: Ne egyél sz@rt!